Közművelődési előadó
Közművelődési előadó képzés
Az 1970-es évek pártpolitikai határozatai révén változott meg először a képzés elnevezése: a népművelőből közművelődési előadó vált, bár a köztudatban és a szakemberek szóhasználatában is megmaradt (és napjainkban is megvan) a népművelő kifejezés. A népművelő és a későbbi közművelődési előadó képzés is a korban meghatározó elképzeléshez igazodott: „a népművelés feladata a kultúra széleskörű terjesztése és a művelődési alkalmak hozzáférhetővé tétele a társadalom egészében. …. a társadalom egészére ható, iskolán kívüli művelődés szervezését jelentette, különös hangsúlyt helyezve a hátrányos helyzetű rétegek felvilágosítására és műveltségi hiányaik pótlására”. (Maróti Andort idézve) Ebből következően kezdetektől megjelent benne a kulturális és felnőttképzési tartalom színes palettája: döntően kulturális intézményekben fejtették ki az itt végzettek a tevékenységüket, azonban annak tartalmát nagymértékben meghatározta a kulturális lehetőségek mellett az ismeretterjesztés és a képzés.
1971-ben, az alapítást követő 15. évben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Pedagógiai Tanszékből kiválva létrejött a Felnőttnevelési és Közművelődési Tanszék, mint a szakma első önálló tanszéke Durkó Mátyás vezetésével. (A későbbiekben sorra alakuló tanszékeket nem soroljuk fel.) Eközben teret nyert a képzés egyre több új képzőhelyen: elsőként 1972-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem főiskolai közművelődési képzése (később Jászberénybe átkerül) indult el. 1975-ben négy tanári és tanítóképző főiskolai intézményben is elindult a közművelődési szakemberképzés: Egerben az akkori Ho Si Minh Tanárképző Főiskola (ma Eszterházy Károly Főiskola), Pécsett a Tanárképző Főiskola (majd a Janus Pannonius Tudományegyetem, ma Pécsi Tudományegyetem FEEK), Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (ma Szegedi Tudományegyetem JGYPK), Budapesten pedig az akkori Budapesti Tanítóképző Főiskola (később ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar, ma ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar) keretében. Baján, az Eötvös József Főiskolán 1976-ban önálló Közművelődési Tanszék alakult, amelynek tanári kara szintén a népművelői és a könyvtárosi szakma alapját sajátíttatta el a tanítói képzés mellett.
(Juhász Erika (2016): A felnőttek képzése és művelődése egykor és ma Magyarországon)