Népművelő - Közművelődési előadó - Művelődési és felnőttképzési menedzser - Művelődésszervező - Andragógia - Kulturális mediáció - Emberi erőforrás tanácsadó - Andragógus tanár - Játék- és szabadidőszervező tanár - Közösségi művelődés tanár - Közösségszervezés
Back to Top
SZTE

1921. október 9-én nyitotta meg első tanévét Szegeden a Kolozsvárról menekült Ferenc József Tudományegyetem. Az 1920-as években Szegeden fejlődésnek indult a felsőoktatás, Klebelsberg kultuszminiszter és a város összefogásának köszönhetően. Új egyetemi épületeket, klinikákat emeltek, a hazai tanárképzés is a városban nyert új otthont, amikor a Polgári Iskolai Tanárképzőt Szegedre helyezték 1928-ban. Az egyetemfejlesztés első, talán máig legnagyobb eredménye hamarosan megmutatkozott, amikor Szent-Györgyi Albert 1937-ben szegedi professzorként kapott Nobel-díjat. Az országban azóta lezajlott számos társadalmi és politikai változás következtében az egyetem is több átalakuláson ment keresztül az aktuális felsőoktatási politikával összefüggésben. Karai önálló intézménnyé váltak, majd ismét egyesültek, és persze a neve is többször változott időközben.

A Szegedi Tudományegyetem a mai szervezeti rendszerét 2000. január 1-én nyerte el, amikor a felsőoktatás integrációs folyamatainak keretében a korábban önálló szegedi felsőoktatási intézmények egyesítésével létrejött, először 10, majd 12 karral. A küldetésnyilatkozat szerint: „A Szegedi Tudományegyetem olyan gazdag hagyományokkal rendelkező, a magyar felsőoktatás magas presztízsű intézménye, amely hivatásának tekinti az alap-, és mesterképzés, tudományos (doktori) képzés, a felsőfokú szakképzés és a szakirányú továbbképzés szintjein megvalósuló minőségi oktatást, a gyógyítást, az alap- és alkalmazott kutatást és kutatás-fejlesztést, valamint a képző- és zeneművészetet. A Szegedi Tudományegyetem hagyományainak megfelelően, az oktatásban biztosítja a magas szintű elméleti megalapozottság és a külső partneri kapcsolatokon is alapuló gyakorlat egységét. Feladatának tekinti a tudomány haladásával, az információs technológiák fejlődésével és a társadalmi igények szem előtt tartásával a képzés tartalmának folyamatos fejlesztését, mind a több szintű, mind a többnyelvű oktatás területén.” Egyetemünk 2010 óta „Kutatóegyetem” címmel rendelkezik.

Az egyetem karai közül az egyik a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, amely az 1928-as Szegedre helyezése óta a hazai pedagógusképzés egyik jelentős bázisává nőtte ki magát. 1948-ban a polgári iskolák megszűnésével a polgári iskolai tanárképzés is befejeződött, s az intézmény pedagógiai főiskolává vált. A korszakra jellemző oktatáspolitikai törekvéseknek megfelelően a negyvenes és az ötvenes években többször módosították a tanárképzést, végül 1964-re alakult ki a négyéves, kétszakos képzés, amely a Bologna rendszer bevezetéséig folyt az időközben a SZTE részévé vált karon. Az intézmény 1973-ban, alapításának 100. évfordulóján vette fel Juhász Gyula nevét, amelyet karként is megőrzött. Itt indult el 40 évvel ezelőtt, 1975-ben a kultúraközvetítő szakemberek főiskolai szintű képzése. Az egyetemi integrációt követően a kari szervezeti átalakítás nyomán hozták létre a Felnőttképzési Intézetet 2007-ben, amely azóta a felnőttképző, kultúraközvetítő szakemberképzés bázisa a karon.

Honlapja: www.fk.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kozmuv

A 2015/16-os tanévben negyven éve, hogy elkezdődött Szegeden az akkori Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán a felsőfokú közművelődési szakemberképzés, 1975 őszén indult az első népművelés szakos évfolyam. Négy évtized egy képzés történetében jelentős időtartam, komoly teljesítmény, úgyhogy örülnünk kellene ezen az évfordulón, tisztelegni az elődök munkájára emlékezve, számvetést készíteni, új terveket szőni. A tisztelgés természetesen megtörténik, de örömre és ünneplésre már kevesebb okunk van, hiszen a jelenlegi felsőoktatási környezet nem kedvez ennek a képzésnek, és – mások mellett – éppen ez a szakterület is komoly veszteségeket szenvedett az elmúlt években, a felsőoktatás átalakítása során. Mindez a korábban jelentős hallgatói létszám drasztikus csökkenéséhez, majd az alapképzés megszüntetéséhez vezetett.
Az 1975-ben elindult szegedi szakemberképzés magán viseli az országos felsőoktatási folyamatok lenyomatát. A hetvenes évek közművelődési szemléletváltásához szükséges szakemberek képzéséhez új képzőhelyek létesítését határozta el a kultúrpolitika. Ennek keretében az ország öt tanárképző főiskoláján szervezték meg a népművelők képzését, többek között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Így hát a szak indítását nem a főiskola kezdeményezte, az végrehajtandó feladat volt, ezért kezdetben a főiskola sem nagyon tudott mit kezdeni a népművelés szakkal. Tapasztalatok egyáltalán nem voltak, hiszen ez volt az első nem tanár szakos képzési forma, s ennek megfelelően nehezen illeszkedett a hagyományos képzések kialakult rendszerébe. Mindez a szervezeti struktúrán is érezhető volt. Megalapították a Népművelés Tanszéki Csoportot, kezdetben két, majd három, 1979-re négy főállású oktatót rendelve a feladathoz, két kis tanári szobával és egy kis tanszéki tanteremmel, 20 fő körüli nappali tagozatos hallgatóval – ez volt a képzés kezdete. Ugyanakkor mégis meg kell említeni, hogy a népművelés oktatása nem volt teljesen előzmény nélküli az akkori főiskolán. A Neveléstudományi Tanszéken speciális kollégium keretében hallgathattak a leendő tanárok népművelési ismereteket Dr. Waldmann Józseftől, aki maga is kiváló népművelő volt, s fontosnak tartotta, hogy legalább ebben a formában kapjanak a leendő tanárok bepillantást a kultúraközvetítés feladataiba.1 Amikor 1975-ben a népművelők képzését elindították, logikus volt, hogy őt kérjék fel az új képzés megszervezésére. Az első évben ugyan még nem ő volt a tanszékvezető, de a szervezés oroszlánrésze hozzá köthető, és nagy szerepe volt személyiségének, megnyerő és hiteles alakjának abban, hogy a tanárképzéstől idegennek számító új szak lassan be tudott illeszkedni a főiskolai struktúrába.

Felnőttképzési Intézet

A nyolcvanas évek második feléig a tanszéki csoport nagyjából hasonló feltételekkel és körülmények között működött. Az 1974-es párthatározat szellemében folyt az oktatás, melynek célja az volt, hogy az elvárásoknak megfelelő ideológiai és szakmai ismereteket kapjanak a hallgatók. Az oktatás tartalmát a központi tanterv határozta meg, a személyi és tárgyi feltételek hasonlóak voltak, (bár többször kellett új helyre költöznie a tanszéknek, ami jelezte az érdekérvényesítés hiányát), a hallgatói létszám nem változott. A tananyag modernizálására, a mindennapi élethez való igazítására persze lett volna igény, amit az oktatók egy része és a tanszéki tanácsba delegált hallgatói képviselők már a hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek első felében is megfogalmaztak. Az akkori viszonyok azonban kevés lehetőséget adtak ezeknek az igényeknek a megvalósítására. Ezzel együtt mégis sajátos színfoltot jelentett a népművelés szakos hallgatók maroknyi csoportja a főiskolán: különböző programok szervezése, kulturális érdeklődés, nyitottság, gyakorlatorientáltságra törekvés jellemezte őket.
 
1Dr. Waldmann József (1912-1983) eredetileg néptanítóként kezdte pályáját, s ebben a szerepben már az 1940-es évek elejétől foglalkozott népműveléssel, majd a szegedi tanítóképzőben oktatott, s annak megszűnése után, 1963-tól a Neveléstudományi Tanszék oktatója lett. 1975-ben megbízást kapott a Népművelés Tanszéki Csoport létrehozására, amelynek 1976-78 között a vezetője volt.
 
A nyolcvanas évek második felében megkezdődött a tanszék szakmai átalakulása, változtatásra azonban csak a rendszerváltás után adódott lehetőség. A kibontakozó politikai változások új társadalmi igényeket is felvetettek a közművelődési szakemberekkel szemben, s ennek a kihívásnak, s nem utolsó sorban a hallgatói igényeknek engedve 1989-től megkezdődött a képzés reformja a tanszéken, mely már valóban “tanszék” volt, s az országos folyamatoknak megfelelően nevét is megváltoztatták: 1988-ban Közművelődési Tanszék lett. A reformok nyomán új képzési struktúra alakult ki, mely jobban megfelelt a társadalmi elvárásoknak, a közművelődési intézményrendszer változásainak, és már nem tartalmazott ideológiai elvárásokat. Az 1991-es miniszteri utasítás után a szak elnevezése itt is művelődésszervező szak lett. A szegedi képzés továbbra is a kultúraközvetítő szerepet részesítette előnyben, ugyanakkor megjelent a menedzser szemlélet, illetve a média irányába is elmozdulhattak az érdeklődő hallgatók. A képzési terv kidolgozása több év munkájának eredménye volt, végleges, 2006-ig használt formáját 2002-ben, a bölcsész képesítési követelmények életbelépésével és beépítésével nyerte el. Az oktatás két részből állt: az első szakaszban minden hallgató általános szakmai alapképzést kapott, majd a második szakaszban a választott szakterületének megfelelő speciális képzést. A reform nyomán ugyanis a művelődésszervező képesítés megszerzése mellett módjuk lett a hallgatóknak először kulturális menedzser, illetve média speciális képesítést szerezni, 2002-től pedig további két szakirányban tehették ezt. A speciális képesítés kínálata ugyanis ekkor bővült a rendezvényszervező és a vallásismeret szakiránnyal. Diplomájuk szerint a hallgatók így művelődésszervező végzettséget szereztek, a speciális képzésükről pedig emellett külön bejegyzés szerepelt az oklevélben. A képzés új struktúrája szakmai megalapozottságú volt, emellett a hallgatói igényeknek is meg akart felelni. Ez a törekvés sikeresnek bizonyult, amit a folyamatosan növekvő hallgatói létszám jól mutatott, hiszen különösen nagy vonzerőt jelentett a képzéshez kapcsolódó szakirányú képzések rendszere a hallgatók számára. Az egyre színvonalasabbá váló oktatást a bővülő létszámú és a korábbinál differenciáltabbá váló oktatói közösség biztosította, emellett a magas hallgató létszám jelentős bevételeket biztosított a tanszék számára, ami lehetővé tette a szükséges tárgyi feltételek biztosítását is.2
 
Mivel a kilencvenes években a képzés szakmai megújulása során egyértelműen a kultúraközvetítés, és különösen annak néhány speciális területe irányába mozdult el a Közművelődési Tanszék, az oktatói állomány is ennek megfelelően fejlődött, meglehetősen nehéz helyzetbe került a Bologna-rendszer bevezetésével összefüggő andragógia alapszak előkészítése, illetve indítása során. Szegeden nem voltak ugyan hagyományai a felnőttképzési irányzatnak, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a neveléstudományhoz kötődő szakmai és tudományos lépésváltás elkerülhetetlen. A tanszék tehát a kezdetektől bekapcsolódott annak a konzorciumnak a munkájába, amely az országban működő képzőhelyek képviselőiből állt össze, és feladata az új alapszak létesítése volt. A kompromisszumos megoldás, az andragógia BA szak négy szakiránnyal való akkreditálása mindenki számára megfelelő megoldást jelentett, s a szegedi képzés is ennek megfelelően alakult át. Egyrészt sikerült megújulnia, s a felnőttképzés irányába fejlődnie, ami minőségi változást jelentett, másrészt a művelődésszervező szakiránnyal, s benne a specializációk kialakításával meg is tudta őrizni a legjobb korábbi hagyományait. Ennek következtében korábban soha nem tapasztalt lendületet kapott a képzés, mind az oktatás színvonalát, elismertségét, mind tudományos elfogadottságát tekintve, amihez természetesen hozzájárult a tanszék humán erőforrásának bővítése és aktualizálása is.
 
2A szegedi képzés kezdeteiről, 2006-ig tartó történetéről részletesen l. T. Molnár Gizella: Közművelődési Tanszék In: Békési I, Pitrik József (szerk.) Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Szeged, SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 1999. 54-63.p és T. Molnár Gizella: A kultúraközvetítő szakemberképzés Szegeden In: T Kiss Tamás (szerk.) Kultúra – művészet – társadalom a globalizálódó világban Szeged, 2007. 135-142 p. Jelen írás elsősorban a még feldolgozatlan, 2006-16 közötti évtized krónikája.

40_2

Az andragógia BA képzés művelődésszervező szakiránnyal 2006. szeptemberében kezdődött el, a sikeres szakindítás után ekkor kezdte meg tanulmányait az első évfolyam, nappali és levelező tagozaton 90 fővel. A következő öt évben (elsősorban a nappali tagozaton) jelentős létszámnövekedés volt tapasztalható. Az államilag finanszírozott létszámkeret nem változott ugyan, de a költségtérítéses hallgatók jelentősen növelték a létszámot, ami 120-150 fő között alakult (nappali+levelező). Az elsőhelyes jelentkezők száma alapján 2011-ben országosan 2. helyen állt a szegedi képzés, 2006-tól a jelentkezőknek kb. 20 %-a került be a szakra, a felvettek pontátlaga 398.7 volt.3 Emellett a szabadon választható kreditek terhére specializációk kapcsolódtak a képzéshez, melyek keretében egy-egy részterület elmélyültebb megismerésére is lehetőséget kaptak a hallgatók, és ezt azért fontos kiemelni, mert a szegedi képzés sajátossága volt. 2009-ben, amikor az első andragógus évfolyam végzett, az intézet munkatársai lefolytattak egy hallgatói elégedettségi vizsgálatot, amely egyebek közt azt mutatta, hogy a felvételizők jelentkezésénél komoly motivációt jelentett a speciális képzés, amely az országban másutt nem volt. Az egyetemválasztásban a város vonzereje után a második helyen szerepelt a specializációk lehetősége. (Szűcs-T. Molnár 2009)
 
Egyébként a képzés négy nagyobb egységet tartalmazott. Időrendben az első az alapképzés, amely magában foglalta a bölcsész képesítési követelményeknek megfelelő alapozó tárgyakat és a szakmai alapozást egyaránt. Filozófiai, pedagógiai, pszichológiai és társadalomismereti modulokat tartalmazott, valamint az Európai Unióhoz kötődő kurzusokat. A törzsképzés elsősorban az andragógiai ismereteket közvetítette, a hallgatók megismerték az andragógia alapjait, tudományelméleti kérdéseit, a felnőttképzés és emberi erőforrás fejlesztés elméletét és gyakorlatát, valamint a kompetenciáikat erősítő kurzusok keretében a konkrét, gyakorlati felnőttképzői szerepekre készülhettek fel. Másfelől ez a képzési szakasz előkészítette a kultúraközvetítés szakirányát is, elsősorban a történeti, kultúrfilozófiai tárgyakkal. A művelődésszervező szakirányú képzés a korábbi képzés legjobb hagyományait vitte tovább, mint ahogyan a specializációk is. A hallgatók az erősen gyakorlatorientált tanulmányaik során megismerték a kultúraközvetítés és a kapcsolódó tudományterületek (esztétika, művelődés- és művészetszociológia, kulturális antropológia) elméleti aspektusait, intézményrendszerét, menedzsmentjét, szakmai módszertanát. A 25 kredites specializációk közül a hallgatók egyéni érdeklődésüknek, tehetségüknek megfelelően választhattak. A szakindítási dokumentumban4 hat specializáció szerepelt, s a nagy létszámú évfolyamok idején működött is: az idegenforgalmi menedzser, az ökológiai menedzser, a média, a rendezvényszervező, a regionális tanulmányok, a vallásismeret. A későbbiek során a tapasztalatok alapján és az igényekhez igazodva letisztultabbá vált ez a képzési terület, voltak megszűnő specializációk, helyettük jöttek újabbak, illetve két specializációból lett egy újabb, amely sokkal erősebb szakmaiságot képviselt. Így a legjobban bevált és legnépszerűbb specializációk működtek tovább. A média mindvégig megmaradt, újdonságot jelentett és nagyon népszerű volt a múzeumpedagógia és az eszperantó kulturális szakmenedzser, valamint a kulturális és regionális rendezvényszervező. Sajnos, ahogyan a kormányzati intézkedések nyomán csökkentek a hallgatói létszámok, úgy csökkent az indítható specializációk száma is. Az utolsó, 2015-ben végzett évfolyam már csak egy specializációra volt elegendő.
 
3Forrás: felvi.hu
4Kérelem az andragógia alapszak indítására – a Felnőttképzési Intézet irattára.

 
Minden képzési szakaszban kiemelt szerepet játszott a gyakorlati képzés. A tanterv is igen magas számban tartalmazott gyakorlatokat, 3 félévben 50-50 órát kellett teljesítenie a hallgatóknak. Ugyanakkor folytatódott az a már korábban kialakult hagyomány is, hogy a kötelező gyakorlatokon kívül is lehetőséget biztosított a tanszék, majd az intézet arra, hogy a hallgatók az elméletben tanultakat a gyakorlatban is kipróbálhassák. Már a hetvenes és nyolcvanas években hagyománya volt a népművelő napoknak, szakesteknek, melyek a szakmai képzést és a szórakozást egyaránt szolgálták, s megszervezésében mintegy szakmai gyakorlatként vettek részt a hallgatók. A legváltozatosabb programokat, vetélkedőket, filmvetítéseket szervezték maguknak ilyenkor a hallgatók, miközben el is sajátították a szervezéssel kapcsolatos feladatokat. Ezek továbbfejlesztéseként értékelhető az a szakmai rendezvénysorozat, mely a művelődésszervező és kulturális menedzser képzéssel együtt született hallgatói kezdeményezésre, és évente ismétlődik immár 1991 óta: “Ki menedzseli a kultúrát?” – tették fel annak idején a hallgatók a kérdést, s ezzel a címmel közművelődési konferenciát szerveztek. Először csak saját maguknak, majd az ország felsőoktatási intézményeinek művelődésszervező szakos hallgatóit látták vendégül a tanszék hallgatói és oktatói. A KMK néhány év alatt fogalommá vált. A rendezvény során kiemelkedő szakemberekkel találkozhattak a résztvevők, s mód volt arra is, hogy megvitassák a szakma aktuális problémáit. Kiállítások, s egyéb kulturális és szórakoztató programok is csatlakoztak a rendezvényhez, melynek legnagyobb értéke volt, hogy teljes egészében a hallgatók önálló munkájával jött létre. Ők maguk határozták meg a mindenkori témát, a meghívandó szakembereket, személyiségeket, ők folytatták le a tárgyalásokat, ők hívták meg a szereplő vendégeket. Ezen túl szponzorokat is szereztek, pályázatokat írtak a konferencia anyagi fedezetének biztosítására. A lebonyolítást is önállóan végezték, a reklámtól a takarításig. A média szakirányú, majd specializációs képzésben résztvevő hallgatók újságot szerkesztettek ebből az alkalomból, mely a konferencia minden napján megjelent, és részben a programokhoz kapcsolódott, részben aktuális kérdésekről szólt. További tanrenden kívüli gyakorlati lehetőségei is voltak a hallgatóknak, amelyek során hasonlóan önálló projekteket valósíthattak meg. Ilyenek voltak az általuk minden évben a gólyáknak szervezett andragógus kirándulások, az Európa-tanulmányokhoz kapcsolódó, évről évre megrendezett Európa Nap is. Emellett a város kultúraközvetítő intézményeivel – elsősorban a Szent-Györgyi Albert Agórával – kialakított szoros szakmai kapcsolatok lehetővé tették, hogy az érdeklődő, motivált hallgatók önállóan is, akár önkéntes gyakornokként belekóstoljanak a szakma mindennapjaiba. Ha ezt a szakmai pezsgést, aktivitást is figyelembe vesszük, még inkább sajnálhatjuk, hogy 2012-ben volt utoljára induló andragógia alapszakos évfolyam Szegeden. A képzés ellehetetlenítése, a teljesíthetetlenül magas, központilag előírt ponthatárok oda vezettek, hogy 2013-ban és 2014-ben már nem indulhatott újabb évfolyam, 2015-ben pedig ennek következtében az egyetem már meg sem hirdette a szakot. Ezzel egy nagyon fontos, termékeny időszaknak vetett véget a szakma és a szegedi képzés történetében is a durva, külső beavatkozás, miközben a képzés soha nem volt korábban olyan eredményes, mint a 2010-es évek elején, amikor mindez bekövetkezett. Az alábbi táblázat azt is megmutatja, hányan kaptak főiskolai, majd alapszakos oklevelet az elmúlt négy évtizedben:
 
Végzett hallgatók5

év nappalin végzett levelezőn végzett
1979 19 53
1980 21 63
1981 21 39
1982 18 28
1983 18 45
1984 19 44
1985 21 41
1986 21 37
1987 22 37
1988 23 44
1989 47 56
1990 35 36
1991 54 49
1992 53 18
1993 31 53
1994 22 42
1995 26 43
1996 37 41
1997 61 88
1998 71 69
1999 129 115
2000 115 102
2001 90 92
2002 107 85
2003 95 121
2004 105 222
2005 142 262
2006 114 265
2007 129 256
2008 139 195
20096 műv.szerv. andragógia műv.szerv. andragógia
121 49 41 46
2010 36 58 15 24
2011 7 72 3 34
2012 9 72 5 21
2013 2 54 3 22
2014 - 55 1 24
2015 1 32 1 14

5A JGYPK Levéltára és Tanulmányi Osztálya adatai alapján (Először 1979-ben adott ki a tanszék diplomát)
62009-ben adtak először andragógia BA diplomát, de még a művelődésszervező kimenő évfolyamok is végeztek.

Végzősök búcsúztatása 2015-3

A fenti adatok jól mutatják a hallgatói létszámok növekedését, majd zuhanását, pedig a képzési portfólió közben szépen bővült, s időközben szervezeti változások is bekövetkeztek a tanszék életében. Utóbbiak összefüggtek az egyetemi integrációval, amely természetesen a szegedi felsőoktatást sem hagyta érintetlenül, és amelynek eredményeként a város felsőoktatási intézményeiből a folyamat végére létrejött a Szegedi Tudományegyetem. A tanárképző főiskola a továbbiakban az egyetem karaként működött. Az átalakulás több lépcsőben zajlott, a végeredmény a mai Juhász Gyula Pedagógusképző Kar. A Bologna-reform mellett ez volt a másik meghatározó fordulat a magyar és a szegedi felsőoktatásban, amely a Közművelődési Tanszéket és képzéseit nem érintette ugyan, közvetve viszont jelentős változást generált. Az integráció és a tanárképzés akkori reformja ugyanis a kar számára – a pozitívumok mellett – jelentős veszteséget eredményezett, hiszen a párhuzamosságok megszüntetése miatt számos korábbi képzése megszűnt. Ez nemcsak a tanárszakok nagyobbik részét érintette, amelyek átkerültek a BTK-ra, vagy a TTIK-ra, hanem egyéb szakokat is, mások mellett a kultúraközvetítés körébe tartozó könyvtár-informatikát. A kar pedig mindezek eredményeképpen jelentős szervezeti átalakításokra kényszerült, tanszékek szűntek meg, alakultak át, illetve új szervezeti egységként intézetek jöttek létre, amelyek keretet adtak a további munkának. Összességében az egész szervezeti struktúra megváltozott. Ennek következtében jött létre 2007-ben a Felnőttképzési Intézet, amely immár két korábbi tanszéket foglalt magába, a Közművelődési helyett létesített, nevében is korszerű Andragógiai és Művelődéstudományi Tanszéket, valamint a csaknem képzés nélkül maradt Könyvtártudományi Tanszéket.7 Ez a szervezeti forma azonban csak egy évig működött, 2008-ban folytatódott a szervezeti átalakítás, és a könyvtár-informatika képzés is végleg befejeződött a karon. A tanszékek megszűntek, helyettük az aktuális képzési feladatokhoz igazodva szakcsoportokat állítottak fel. A Felnőttképzési Intézeten belül az Andragógia, a Könyvtár- és Múzeumpedagógia, valamint a Kultúramediátor Szakcsoport kezdte meg működését, összhangban az alapszak és az indítás alatt álló mesterszakok képzési struktúrájával, és ezzel párhuzamosan bővült az intézet által gondozott szakok portfóliója is.
7Az önálló Könyvtártudományi Tanszék történetét l.: Monok István: Könyvtártudományi Tanszék In: Békési I, Pitrik József (szerk.) Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Szeged, SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 1999. valamint www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/ktud/tortenet.htm
 
A már bemutatott andragógia alapszak mellett ugyanis megkezdődött és sikeresen zárult a mesterszakok akkreditációja. Először az andragógia MA szak indítása történt meg a 2008-as szaklétesítés után, és 2009-ben az országban az elsők között kezdődhetett meg a Felnőttképzési Intézetben 18 fővel az egyetemi szintű andragógus képzés, és már 2010-re 25 fő volt az induló első évfolyam létszáma. Ezzel párhuzamosan zajlott le a Bologna-rendszer tanárképzési koncepciójához kötődő két, ún. második tanárszak indítási procedúrája is. A könyvtárpedagógia szakon a képzés 2008 szeptemberében, szintén az elsők között indulhatott el Szegeden, és lassan bár, de egyre nagyobb jelentőségre tett szert, elsősorban a levelező tagozaton. 2008-ban 11, 2009-ben 5, 2010-ben 17 fő kezdte meg tanulmányait a szakon, majd 2013-ban 38 főre nőtt ez a létszám. Az andragógustanár szak első évfolyama 2009. szeptemberében indult el teljes idejű (2 fő) és részidejű képzésben (12 fő) is, 2013-ra 16 főre emelkedett a létszám. Ezzel összefüggésben kell megemlíteni, hogy andragógia tanári előkészítő (minor) szakot is hirdetett az intézet, és erre rendszeres volt a jelentkezés az egyetem más karairól. Ők az alapképzés meghatározott kurzusait látogatták, és közülük többen folytatták tanulmányaikat a későbbiekben az andragógustanár szakon is.
 
A Felnőttképzési Intézet gondozásában történt meg a további mesterszak, a kulturális mediáció szak létesítésének kidolgozása, és ezzel párhuzamosan az indítása. Az intézet munkatársai dolgozták ki, és a Szegedi Tudományegyetem vezetésével felállt konzorcium nyújtotta be 2010-ben a szaklétesítési anyagot, ami mindenképpen jelezte az intézet munkájának országos elismertségét is. Mindkét akkreditációs eljárás sikeres volt, a MAB döntése8 értelmében 2011 őszén az első évfolyam is elindulhatott (37 fő).
8www.mab.hu/web/tir/emlekeztetok/101001emlek_hat.doc
 
A mesterszakok elsősorban az elméleti tudás bővítésére hívatottak, illetve a tudományos munkára készítik fel a hallgatókat, s ennek a követelménynek tökéletesen meg is felelnek az indított szakok. Az intézet nagy gondot fordít a tehetséges hallgatók mentorálására, kutatómunkájuk elősegítésére, azonban a képzések mégsem szakadnak el a gyakorlattól. Ezt mutatja a város felnőttképző intézményeivel és szervezeteivel kialakított szoros szakmai kapcsolat éppúgy, mint a kulturális mediátor szakosok önkéntes szakmai gyakorlata. Előbbi az andragógustanár szakos hallgatók gyakorlatai szempontjából is fontos, utóbbi pedig a tananyaghoz kapcsolódva szakmai kompetenciákat fejleszt. A Móra Ferenc Múzeumban és a REÖK-ben, valamint a kari Tudástárban tárlatvezetéseket, múzeumi sétákat tartanak a hallgatók, minden ősszel bekapcsolódnak a Kulturális Örökségnapok rendezvénysorozatba, amikor városnéző, műemlék ismertető sétákat szerveznek és vezetnek. Emellett a mesterszakosok a képzés kezdete óta minden évben bekapcsolódtak a már említett KMK szervezésébe is. Az utóbbi években, amikor lassan elfogytak az alapszakos hallgatók, nekik köszönhető, hogy a rendezvény hagyománya ma is él, és – igaz, hogy a korábbiaknál szerényebben – továbbra is megrendezik. Igaz, hogy 2015-ben már csak egy napos szakmai találkozó volt, de igen színvonalasan, és hasznosan kapcsolódott a mesterszakos képzések tananyagához. A könyvtárpedagógia tanár szakos hallgatók szakmai gyakorlatainak a gyakorló iskolai könyvtárak és az egyetemi könyvtár mellett a Somogyi Könyvtár biztosít helyszínt és az önálló projektek megvalósításának lehetőségét.
 
A Felnőttképzési Intézetben végzett mesterszakos hallgatók

év andragógia kulturális med. könyvtárpedagógia andragógustanár
napp. lev. napp. lev. napp. lev. napp. lev.
2010           5    
2011 10 8       12    
2012 7 16       14   1
2013 - 10 11 2   8   8
2014 7 11 6 7 1 23 2 5
2015 5 6 7 5 3 16 1 4

 
A fentiek alapján kétségtelen, hogy a szegedi felnőttképző, kultúraközvetítő szakemberképzés történetében először, 2009-10-ben már olyan színvonalas munka folyt az intézetben, és olyan szakembergárda dolgozott együtt, hogy az az egyetemi szintű képzés kritériumainak messze megfelelt, és országosan is komoly elismertségnek örvendett. Ehhez természetesen hozzájárult az intézet tudatos és következetes humán erőforrás fejlesztése, ami ezt a célt szolgálta, és szolgálja ma is. A minősítések megszerzése, ill. a vezető oktatók megfelelő létszámának biztosítása tekintetében komoly lépések történtek, többen PhD fokozatot szereztek, habilitáltak, nem kevés intézeti támogatással. A szakindítások sikere természetesen a korábbiaknál lényegesen több feladatot is jelentett, amit újabb kollégák alkalmazásával kellett megoldani, és folyamatosan gondoskodni kell a nyugdíjazások, vagy szervezeti változások miatt távozó kollégák pótlásáról is. A jelzett időszakban 22 főfoglalkozású munkatársa volt az intézetnek, ebből 1 fő oktatásszervező, 1 fő könyvtáros, 2 fő technikus. A 18 oktatóból 13 PhD fokozattal, 2 habilitációval is rendelkezett. A fiatal, fokozattal még nem rendelkező oktatók kivétel nélkül doktori iskolák hallgatói voltak. A minél színvonalasabb oktatást emellett számos óraadó segítette. 2015 végére módosult a helyzet, bár a nem oktató dolgozók száma változatlan maradt, az oktatók létszáma és az óraadók száma is csökkent: 14 főállású oktató, ebből 10 fokozattal, 2 habilitációval is. Az utóbbi öt évben többen nyugdíjba vonultak, illetve távoztak az intézetből, vagy a karról, amiben részben szerepet játszott a csökkenő hallgatói létszám, részben pedig az egyéni életpályák módosítása. Az intézet (és a korábbi tanszék) minden munkatársának kimutatását az alábbi táblázat tartalmazza:

Név Tudományos
fokozat
Beosztás
távozáskor/jelenleg
Intézeti/tanszéki
működés ideje
Apróné Laczó Katalin dr.univ. főiskolai docens
tanszékvezető 1978-88
1976-1991
Barátné Hajdu Ágnes PhD Habil. főiskolai tanár 2007-2015
Beke Tamás dr.univ. adjunktus 2002-2005
Bozsó Renáta PhD hallgató tanársegéd 2002-
Demcsák Katalin PhD főiskolai docens 2001-
Démuth Ágnes PhD főiskolai docens 2008-20015
Dina Miletta PhD hallgató tanársegéd 2011-
Eszik Zoltán dr.univ. adjunktus 1979-1989
Farkas Éva PhD Habil. egyetemi docens
szakcsoportvezető
2009-
Fügedi József - technikus 1996-
Galgóczi Anna dr.univ. adjunktus 1977-1991
Gerencsérné Újvári Edit PhD egyetemi docens
szakcsoportvezető
2002-
Harkai Daniella - könyvtáros 2007-
Havasi Magdolna - tanszéki gépíró 1975-1987
Hetesi Erzsébet PhD főiskolai docens 1989-2002
Keczer Gabriella PhD Habil. egyetemi docens 2010-
Málovics Éva PhD főiskolai docens 1989-2002
Málovics György PhD tanársegéd 2002-2005
Máté Zsuzsanna CSc. Habil. főiskolai tanár 2007-2011
Mekitner Zsuzsanna - oktatásszervező 1998-
Nagy Angelika PhD főiskolai docens 2005-
Nagyné Terhes Irén dr.univ. adjunktus 1991-2009
Orbán Hedvig - tanársegéd 2004-
Pajor Enikő PhD főiskolai tanár 2007-
Patkósné Hanesz Andrea PhD adjunktus 2007-
Révész Andrásné - tanszéki ügyintéző 1996-1998
Rigó Jázon dr.univ. CSc. főiskolai tanár
tanszékvezető1988-2002
1989-2005
Sipka Tünde - tanársegéd 2011-2014
Sütő Erika PhD hallgató tanársegéd 2010-
Szécsiné Járási Anikó - tanársegéd 2005-2010
Székács Pálné - tanszéki ügyintéző 1988-1996
Szirmai Éva PhD főiskolai docens 1992-
Szolga Emese - tanársegéd 2010-
Szűcs Norbert PhD adjunktus 2007-
Tiszai László - technikus 1996-
T. Kiss Tamás PhD főiskolai tanár 1979-1987 és 2006-10
Tótpál József dr.univ. adjunktus
tanszékvezető 1975-76
1975-1976
Tőkéné Molnár Gizella PhD főiskolai tanár
tanszékvezető 2002-2008
intézetvezető 2008-
1987-
Viskolcz Noémi PhD Habil. főiskolai tanár 2005-2015
Waldmann József dr.univ. főiskolai docens
tanszékvezető 1976-78
1975-1979

 
Az oktatás természetesen nem létezhet tudományos háttér nélkül, és a Felnőttképzési Intézet jelentős eredményeket mutathat fel ezen a területen is. Terjedelmi okokból az oktatók jelentős egyéni kutatásainak bemutatásától eltekintünk, és az intézetre vonatkozóan is csak az utóbbi, az intézetté alakulás óta tapasztalható változásokat foglaljuk össze. Legfontosabb, hogy három kutatóműhely működik az intézetben. 2007-ben alakult az Identitáskutató Műhely, amely munkatársainak közös kutatási programjaként a kulturális identitás kérdéskörét határozta meg, ami a nemzeti és nemzetiségi és regionális identitás kutatására éppúgy keretet biztosít, mint a szakmai- és csoportidentitások vizsgálatára, illetve az identitás szemiotikai megközelítéseire. A műhely szoros együttműködést alakított ki a Magyar Szemiotikai Társasággal, melynek konferenciáin a műhely tagjai rendszeresen szerepelnek előadásokkal, illetve közösen is rendeznek konferenciákat. Emellett a műhelyből ketten alapító tagjai voltak a karon megalakult Jel-kép-tér Munkacsoportnak, amely kortárs szemiotikai elemzésekkel foglalkozik interdiszciplináris alapokon. Az Identitáskutató Műhelyhez számos konferencia szervezése, tanulmánykötet kiadása és jelentős egyéni kutatói és hallgatói eredmények kapcsolódnak.9
 
Az Andragógiai Kutatócsoport 2010-ben alakult meg, működése fontos az andragógus identitás megerősítése valamint az andragógia, mint tudomány és a felnőttképzés, mint praxis presztízsének és elismertségének növelése céljából is. Foglalkozik a felnőttképzés jogi, társadalmi, gazdasági és környezeti körülményeivel, minőségbiztosítási kérdéseivel, intézményeinek jellemzőivel, és számos kapcsolódó szakmai kérdéssel. Kutatási eredményeiket folyamatosan publikálják, szakmai konferenciákon mutatják be, oktatók és hallgatók egyaránt. A kutatócsoport működésének lényege az önálló kutatásokat folytató, érdeklődő, motivált hallgatók és az őket segítő, lelkes tanáraik együttes munkája.10
9www.fk.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kozmuv/?page_id=70
10www.fk.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kozmuv/?page_id=581

Kulturális Örökségnapok 2015 kulturális mediátorok városnéző sétát vezetnek

A legfiatalabb kutatóműhely a Könyvtár- és múzeumpedagógia Műhely, melynek kutatási területe, témája a kultúraközvetítés közgyűjteményi intézményeihez kapcsolódik. A múzeumpedagógia területén szoros együttműködést alakítottak ki a karon működő Tudástárral, valamint az egyetem Klebelsberg Kunó Könyvtárával, és a Somogyi Könyvtárral. Foglalkoznak az olvasásszociológia, olvasási szokások, olvasáskultúra kérdéseivel, a képregény kultúrával, a könyvtárpedagógia és a múzeumpedagógia lehetőségeivel. A műhely részt vett az Egyetemi Könyvtár és partnerei pályázata TÁMOP-3.2.4-09/1. programjában, mint az egyik alprogram megvalósítója. Eredményképpen konferenciák, publikációk születtek, és a szakmai együttműködések folyamatosak.11
 
Mindhárom kutatóműhelyben kiemelkedő szerepet kap a tehetséggondozás, a hallgatók bevonása a kutatásokba. A műhelyekben dolgozó – elsősorban mesterszakos – hallgatók időről időre lehetőséget kapnak kutatási eredményeik bemutatására. Egyrészt szakmai konferenciákon vehetnek részt (Pl. Mellearn Nemzetközi Konferencia 2011., 2012., 2013.), másrészt az intézet is szervez olyan alkalmakat, ahol bemutathatják kutatásaikat, (Tehetségnap 2011., Szemiotikai Konferencia 2013.) Ezen túlmenően az intézeti kiadványok, tanulmánykötetek is nyitottak a hallgatók számára, sőt a hallgatók kutatását bemutató tanulmánykötet is született.12 A hallgatók tudományos tevékenységének is elismerése az SZTE Kiválósági Listáján elért helyezés. 2012-ben1 arany és 1 bronz, 2013-ban 1 ezüst és 5 bronz, 2014-ben 1 ezüst és 1 bronz, 2015-ben 1 ezüst és 2 bronz fokozatú elismerést kaptak hallgatóink. A hallgatók tevékenységét reprezentálják továbbá az OTDK-n elért eredmények. 2011-ben 8 díjat, 2013-ban 7 díjat nyertek el hallgatóink. 2015-ben (már csak a mesterszakosok) 5 díjat szereztek, köztük újdonságként könyvtárpedagógia szakos hallgató is első díjas lett.
 
Mindezek az eredmények mutatják, hogy mennyit erősödött a szakemberképzés tudományos beágyazottsága, s azt is, mit veszített a felsőoktatás és a Szegedi Tudományegyetem is az andragógia alapszak megszüntetésével. Ugyanakkor reményekkel is eltölthetnek bennünket a mesterszakok további sikerére és az új közösségszervező alapszak indítására vonatkozóan egyaránt.
 
Irodalom

Maróti Andor: A népművelőképzés kezdetei In.: A szükséges tudás – Közművelődési Nyári Egyetem 2002.

Nyilas György: Az értelmiségi lét peremén In: Sarlódi-Nyilas: Közoktatási- és művelődési pályákról Bp. 1983.

Szolár Éva: A felsőoktatás reformja és a Bologna-folyamat Magyarországon 2010 In: Magyar Pedagógia 110-3. www.magyarpedagogia.hu/document/Szolar_MP1103.pdf

Szűcs Norbert, T. Molnár Gizella: Pillanatfelvétel – az andragógia BA-képzés első 3 évéről 2009 Kultúra és Közösség 13-2

T. Molnár Gizella: A kultúraközvetítő szakemberek identitásának változásai In.: Andragógia és közművelődés Szerk.: Juhász Erika Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2008. 527-535.

T. Molnár Gizella: A népművelőtől az andragógusig – a hallgatóknak közvetített ismeretek tartalmi változásai In: Juhász Erika, Szabó Irma (szerk.) Nemzetnevelés – felnőttnevelés – közművelődés Debrecen, Csokonai Kiadó, 2010. pp. 288-303.
11www.fk.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kozmuv/?page_id=601
12Fecske Andrea – Takács Renáta – Szászfalvi Zsófia – Görbe Roland – Nagypál Katalin – Petrovszki Anett: A sokszínű szakMA – Andragógusok kutatás közben Szeged, 2014.