Népművelő

Népművelő képzés

1956-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén Durkó Mátyás és munkatársai kezdeményezésére létrejött az egyetemi népművelési szeminárium, amelyet ekkor két tanárszakkal rendelkező hallgatók vehettek fel ún. C szakként. A képzés kezdetétől népszerű volt, az itt végzett hallgatók meghatározó pozíciókban helyezkedtek el, és ezzel tovább népszerűsítették a képzést Debrecenben és az ország más részein is. 1959-től a tanító- és óvónőképző főiskolák kötelező tárgya lett a népművelési ismeretek, és ebből fejlődött ki később ezeknek a főiskoláknak a tanító népművelési specializációval képzése is. 1961-ben a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen Maróti Andor vezetésével elindult az egyetemi szintű népművelési képzés, amelyet szakpárban lehetett felvenni, tehát itt már ún. második vagy B szakként indították a képzést, amely bármely más főszak mellé felvehető volt. 1963-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetemen is áttértek a B szakos képzésre, és hosszú időn keresztül ez lett a képzés legmeghatározóbb formája. A tanárképző főiskolákon sorra tanítottak népművelési ismereteket, amelyek között elsőként 1962-ben Szombathelyen, majd 1963-ban a debreceni tanárképző főiskolán indult népművelő-könyvtáros főiskolai szakpár.

(Juhász Erika (2016): A felnőttek képzése és művelődése egykor és ma Magyarországon)